Hát szóval. Túl vagyok egy.két nehéz beszélgetésen. Az egyik a pszichológussal, mert elmondtam neki az egész sztorit. Azt mondta, amit mindenki, és amit tudtam, hogy beszélnem kell R-rel, és tisztázni kell a dolgot. Igazából rájöttem, hogy az volt a baj, hogy R így itt…
Szóvaljah. Új Avril klip, a Smile klipje. És nagyon jó. Inspirált, szóval most úgy néz ki hogy neonzöld lesz a szobám. Alig várom. Valami vadat akarok, de nem nagyon vadat, nem csöpögősen lányosat, de valami csajos legyen benne. Ma volt egy jó napom. Ugyanis régi…
Azt mondom nem érdekel? Hogy túl vagyok rajta? Hogy azt csinál amit akar? Hogy nem szeretem? Igen? Hát nem. Mert nagyon nagyon hiányzik. Hiányzik a régi énem, a pár hónappal ezelőtti énem is. Végtelenül nyugodtan, magabiztosan, tökéletesen. De most megint csak ugyanolyan…
Hát hülye vagyok én? Nagyon hülye? Vagy mi? Csak szerelmes? NEM NEM NEM NEM akarok az lenni. De mi ez? Én végig csak féltettem R-t, féltettem hogy nem tanul eleget, féltettem hogy anyukája haragudni fog rá, féltettem hogy összetörik a szíve, féltettem hogy- bár továbbra is mutatni…
Nem is tudom mi történik velem az utóbbi napokban... Valahogy csak az marad meg, hogy megyek ugye a dolgomra, keresem a tekintetemmel a suliban R-t, ha ott van úgy teszek mintha rendben lenne, tartom magam amíg egyedül nem maradok, nyüszítek a hazaúton, beszívom a tavasz…
NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem veszíthetem el... És egyre messzebb és messzebb van tőlem... Nem tudom meddig bírom... Mindenhonnan hiányzik... Hogy megöleljem, és kellenek a tanácsai, mert egyedül ő ért meg…
Olvastam egy könyvet. Hát mit mondjak, eléggé szíven ütött. Mert egy lányról szól. Megismer egy fiút, és gyakorlatilag pontosan olyan a kapcsolatuk mint nekem R-rel. Vannak olyan helyzetek, szövegek, gondolatok, amik szinte ugyanúgy játszódtak le velünk, mint a könyvben.…