Hát szóval. Túl vagyok egy.két nehéz beszélgetésen. Az egyik a pszichológussal, mert elmondtam neki az egész sztorit. Azt mondta, amit mindenki, és amit tudtam, hogy beszélnem kell R-rel, és tisztázni kell a dolgot. Igazából rájöttem, hogy az volt a baj, hogy R így itt hagyott a vízben, és nem tudtam hogy mi van. Miután egy napig úgy mászkáltam mint egy zombi, és több emberrel megtárgyaltam hogy mit kéne csinálni, még mindig nem mertem beszélni vele. Az egyik akivel megtárgyaltam a dolgot F volt, G barátnője, akivel én is jobban vagyok mint köszönőviszony. És amikor tegnap beszélgettünk négyesben, F, G, R és én, akkor F szólt nekünk, hogy beszéljünk. Nagyon beparáztam, de végül beszéltünk. R tudta hogy mire gondolok, és én még mindig elképedek, hogy hogy láthat ennyire át rajtam. Nem is biztos hogy értettem amit mondott, mert szédültem és zúgott a fejem. Mert nem akartam azt hallani, amit mégis hallottam. Mert azt hallottam, hogy nem. Azt hallottam, hogy én egy jófej valaki vagyok, csak hát nem kellek neki. És nem mondhattam erre nemet, mert ezt nem lehet megváltoztatni. De ő kell nekem. De túl fogom élni. Mert van miért. Mert tényleg, nem olyan fontos. Mert fáj, de ennek el kell múlnia.
Mert most a többiek jófejek, G a lehető legjobb barát akit kívánhatok. És a többiek is, mindenki, nagyon jó hogy beszélhetek velük. Nem tudom ki igazi, és ki ért meg, és ki csak elvisel... De jó hogy vannak nekem.
Még egy jó élmény az, hogy volt ugye egy fiú. Még mindig létezik, és ismerem, hiszen az osztálytársam, F. Ő tetszett, csak tavaly még mind a ketten gyerekek voltunk. Szóval én is hülye voltam, meg ő is rosszul állt hozzám. Szóval nagyon nagyon összevesztünk tavaly év végén. Szeptemberben még miatta sírtam... De aztán már nem. Elfelejtettem, és csak egy osztálytárs volt, aki mellett el kellett néha menni, de nem mertem szólni, hogy állj már arrébb. És mostanában valahogy normális a viszonyunk, nem akar nyakon vágni ha hozzá érek/szólok, sőt még kérdezni is lehet tőle, mert normálisan válaszol. ÉS most örülök neki. Nem tervezek sem hosszú lelkizést, se esküvőt vele (ha-ha), hanem csak jó, hogy nem vagyok vele összeveszve. Csak el ne kövessem azt a hibát, hogy tetszik. Mert helyes. Csak neeee :D.
