A girl can do what she wants to do

 Szóval, új iskolaév. Angol órák , amiken mostantól odafigyelek. Hetedikesek, akikhez nem sok közöm lesz. Uralkodók, megfelelési kényszerek. Kívülállást éreztető barátok. Ez az év valahogy más lesz, a harmadik év együtt, és már nem lehet újra kezdeni. Már kialakultak a viszonyok, egy homogén közösségből néhány kisebb darabra szakadtunk. Én meg ide is és oda is, de lényegében sehova nem tartozom. És ott vannak az osztályközi dolgok... A többi osztály az évfolyamon gyökér, majdnem mindenki, és nekem semmi kedvem nyalni a királynőnek. Aztán az évfolyamközi dolgok... Az előző tanévre és a blog előző tartalmára tekintettel érdeklődve fogok tekinteni a tizedik évfolyamra, ott is egy bizonyos személyre. Nem mintha ÚGY érdekelne, hanem inkább meg akarok győződni róla, hogy tényleg egy nagy nulla. Vagy nem tudom. A nyolcadik évfolyam egy nagy nulla. Ezt tudom. Nagyon kevés normális emberke van. Mondjuk nálunk is... Egyáltalán, vannak valahol normális emberek? Vannak, mindenhol, de sehol nem tudom kimondani, hogy igen, ez a társaság normális emberekből áll. Szóval, új iskolaév. Kémia szakkör <3 Astoria meki <3 Koszos poros osztályterem busztáblával <3 Arcocska emberkék <3.