Not a hand to hold

 Van három választásom:
Vagy egyértelművé teszem Rnek hogy csak barátok vagyunk, gyakorlatilag a szájába adom a szavakat hogy kimondja: Nem, köztünk soha nem lesz semmi több csak barátság.
Vagy egyértelművé teszem valami nagyon direkt módon, hogy én igenis többet akarok barátságnál.
Vagy nem csinálok semmit, hagyom hogy a dolgok alakuljanak, és bizonytalan vagyok, hogy mi is lesz.
Az első lehetőség nagyon fájna, hiába készíteném föl magam arra, hogy ezt fogom hallani. Lehet hogy így lenne a legjobb, de félek nem tudnám ezt a "szabályt" betartani, és ezután is többet akarnék.
A második lehetőségnél nagyon nagy a pofáraesés lehetősége, mert itt az elutasítás is sokkal durvább lenne. Azon kívül ez a barátságunkat is elrontaná. Ezt a döntést szeretném a legjobban, de ennek a legkisebb a valószínűsége hogy tényleg így döntök.
A harmadik lehetőséget már alkalmaztam legalább egyszer. Valamelyik nap telefonon beszéltünk, és elkezdtem elmondani ezt az egészet, amit ide leírtam. De nem mertem se a barátságra rákérdezni, se elmondani hogy én mit szeretnék, mert azért mégse telefonon. Szóval úgy döntöttem hogy nem döntök. És ez a döntés azért jó, mert bármikor megváltoztathatom, míg a másik kettőt sérülés nélkül nehéz megváltoztatni. És kérdés nélkül is mondta, hogy a mi barátságunkat nincs olyan dolog ami megszakítaná. Kifejeztem kételkedésemet, mert én éppen valami olyanra készülök, ami igenis megszakíthatja.