Nem is tudom mi történik velem az utóbbi napokban... Valahogy csak az marad meg, hogy megyek ugye a dolgomra, keresem a tekintetemmel a suliban R-t, ha ott van úgy teszek mintha rendben lenne, tartom magam amíg egyedül nem maradok, nyüszítek a hazaúton, beszívom a tavasz illatát, olvasok, olvasok, olvasok, sírok, morgok az orrom alatt, majd anyukám ha visszakérdez, azt mondom semmi... Haldoklom, nézem hogy mikor van fönn Facebookon, beszélgetek róla, olvasok olvasok olvasok... Sírok egy kicsit, kattogok rajta, hogy most mi legyen, álmodok hogy mi lett volna. Mintha lebegnék. Szóval eléggé megvadultam. Hiányzik. Hiányzik. És nem tudok mit tenni.
Ma anyukám elvitt az új lakásunkba. Mert el fogunk költözni, ketten. És megnéztük a lakást. Nem tudom milyen legyen a szobám. Egy fekete szőnyeget szeretnék, és minden fekete meg piros legyen. Vagy talán legyen pink? De milyen színnel? Ha teljesen pink akkor túl lányos. Inkább a piros... Legszívesebben fekete falat szeretnék... De olyan nem lesz.
