NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem veszíthetem el... És egyre messzebb és messzebb van tőlem... Nem tudom meddig bírom... Mindenhonnan hiányzik... Hogy megöleljem, és kellenek a tanácsai, mert egyedül ő ért meg engem, és nincs kivel hazamennem, délutánonként nincs kivel beszélgetnem... Vajon most mi lesz? Nem akarom elfelejteni, azt akarom hogy megmaradjon nekem, akkor is ha ez önző hozzáállás. Közben szó szerint szinte az egész életem szétesik. Anyukámmal készülünk elköltözni, R-t elveszítettem, emiatt eldobtam magamtól két-három embert, a siker tantárgyaimból rontottam, és MINDENNEK A TETEJÉBE, a gitártanárom, akit imádok, mert jófej és jó tanár, elköltözik Hollandiába. Szóval majdnem semmim nem marad, ami jó és fontos nekem. Egy valaki maradt: G. Ő a legjobb barátnőm, és még most is, amikor olyan gonosz voltam vele, először R miatt, mert túl sok időt töltöttem vele, aztán R hiánya miatt bunkóztam vele, még most is jóban vagyunk. Nagyon jó hogy kitart mellettem, nem tudom mit csinálnék nélküle. Így is elég rossz, és most sírok miatta, amikor már nagyjából túl vagyok rajta. Szóval mégse vagyok túl rajta. Kéne vissza. Valamit csinálom kell. Ráébredtem valamire. Sokkal egyszerűbb lenne fiúnak lenni, megkímélném magam egy csomó kavarástól. Ezt úgy tanultam meg, hogy Zs elmondott valamit, amit én továbbadtam E-nek, aki fiú. Ő mondta hogy beszél K-val, mert róla szólt az a dolog. Mondtam E-nek hogy ezt nem csinálhatja, mert mit mond, honnan tudja, ezt ő elvileg nem tudhatja. Erre simán mondta hogy ő hallotta tőlem, én meg Zs-től. És rájöttem hogy tulajdonképpen ennyi a történet, tényleg nem kell ilyenkor kavarni. Mert mi értelme? Ezt kell alkalmazni, meg kell mondanom R-nek hogy tudom hogy K-val jár, és hogy el akarták titkolni előlem. És azt is hogy honnan tudom. És hogy nem érdekel, csak ne hazudott volna nekem, amikor a sportnapon megkérdeztem. A többi gondomat nem tudom megoldani, bele kell nyugodnom.

Mit kell tennem a tanév vége előtt?
-Beszélnem R-rel, lehetőleg normális viszonyban maradni vele
-Kampányolni az elektromos gitárért.
-Megkérdezni D-t hogy hova járjak tovább gitárra
-Szerezni egy ötöst kémiából
-Megnézni miből állok kettesre, és ha a fizikán kívül valamiből, akkor javítani
-Beadni töriből a fogalmazásokat
-Normálisnak lenni
-Nem esni szerelembe annyira nagyon

 Olvastam egy könyvet. Hát mit mondjak, eléggé szíven ütött. Mert egy lányról szól. Megismer egy fiút, és gyakorlatilag pontosan olyan a kapcsolatuk mint nekem R-rel. Vannak olyan helyzetek, szövegek, gondolatok, amik szinte ugyanúgy játszódtak le velünk, mint a könyvben. Többször is félredobtam a könyvet, mondván: ez nem jó, túl igaz. De annak a lánynak mindene megvan. Egy nagyon jó barátnője, fiúbarátja, pasija, hódolója, tökéletes családja... Majdnem sírtam R miatt, pedig most nagyjából minden rendben van. Beteg, nincs suliban, és hiányzik. 

Most eszembe jutott F. Tavaly majdnem ilyenkor vesztünk össze. Azóta nem sokat beszéltünk, csak amennyi angol órán meg ilyeneken kell. Mostanában már néha egymáshoz szólunk szünetben. Azon gondolkozom, hogy esetleg beszélek vele, és megmondom neki hogy nem akarok haragot tartani vele. Nem tudom mit reagálna, ja és nem vagyok biztos benne hogy ugyanígy gondolja. De szerintem azért jó ember, és semmi köze ennek a fiúságához. 

Rossz hatással van rá hogy kinyílt a szemem, és láttam mindenfélét, rákattantam ezekre a dolgokra. De nekem ugye csak a célzások meg hülye álmok jutnak... :)

Tegnap nem írtam a kirándulásról, és mostanra egy kissé nem aktuális a dolgok egy része. Vagyis a sajátjaim közül már csak fél problémám van. A többi probléma nem igazán az enyém, hanem a hozzám közel állóké. De ma szélcsend volt, és nincs semmi új fejlemény.  Majd írok róla ha lesz. Az én problémámat megoldotta félig R. Vagyis a K-val és vele kapcsolatos problémát. Meg elég kielégítő magyarázatot adott a Mi történt velünk? kérdésre. És mondott még valamit, ami kicsit megragadott, talán a stílus vagy a szóhasználat vagy nemtom mi miatt. Szóval elmagyarázta hogy szerinte mi van. Mondta hogy kevesebbet beszélünk, mert hogy Facebookon szoktunk, de mostanában tanul meg nem ér rá, és délutánonként szoktunk, de mostanában nem marad benn, mert neki ez a "benn maradunk és rosszalkodunk" csak átmeneti időszak volt. Persze, K miatt. Szóval ez így korrekt meg minden, meg is értem. Csak egy baj van. Hogy láttam ezt a "rosszalkodást", és kis részben benne is voltam. Ez még nem baj, de így "rájöttem" hogy ilyet is lehet csinálni. Itt a bökkenő. Lehetséges, és még bizonyos mértékig szabad is, viszont itt vagyok én. Nekem nem lehet, mert csúnya vagyok. Vagyis ez nem baj, de én ezt nem csinálhatom. Én nem csinálhatok olyat egyedül amit Kval megtehettem, és olyat meg amit G csinált/vele csináltak. Mondjuk az egy kissé a fuj kategória számomra, de annyira nem para. Szóval én vissza akarom kapni valamilyen módon azt az R-t, aki ilyeneket hagyott. És ilyenkor jövök rá hogy hülyeséget beszélek, és inkább egy ilyen érzékeny R jobb lenne, mint az. És hát SPRITE.

 Mi történt velünk? Nem vagyunk olyanok mint az idegenek, de semmi szoros kapcsolat. Nem akarok semmit, csak legyen olyan mint régen!!! De jó lenne túltenni magam rajta! De nem tudom, nem lehet, mindennap látom, és kell is ez a látás, ez a pár szó. Most B "vette át a helyem". És azóta nem olyan jófej velem. Van itt valami. Természetesen az hogy R utál. Ezt persze nem tudhatom, de érzem. Szóval erről ennyit.

Holnapután megyünk osztálykirándulásra. Nem tudom mit gondoljak róla. Várom, meg biztos jó lesz, de van valami parám, hogy valamiből kimaradok. Remélem üvegezni is fogunk... De ez hülyeség. Nem fognak smárolós feladatot adni, mert jófejek a fiúkkal. Egy hónapja még azt gondoltam hogy R nélkül nem lesz jó. Most már nem függök így tőle, de azért így se lesz jó. Mondjuk mit is várok? Hogy csámcsoghassak valaki más botrányán/kalandján/szüzesség elvesztésén? Nem, inkább velem történjen valami. Mondjuk ne a szüzesség elvesztés, de valami enyhe, akármi! 

 Nem bírom már így. Valami mindig van, nem találom a helyem mostanában. Mert a helyem nincs R mellett, de az utóbbi hónapokban valahogy csak ott bírtam lenni. Most meg itt vagyok légüres térben. G miatt is aggódhatok, hogy ez a kaland valami bajt okozott, akár fizikai vagy lelki értelemben. R nem beszél velem. Vagyis nem nagyon. Hát nem tudom... Legszívesebben a fejéhez vágnám hogy hülye, de egy:nincs rá különösebb okom, csak a féltékenység meg ilyenek, kettő: nincs olyan viszonyom vele, hogy ezt megtehetném. Nem tudom mit csináljak. De ki adhat tanácsot? Nincs senkim. Ez mondjuk nem igaz, mert sokan vannak, de nem értik mit akarok. Én sem értem. El akarok tűnni, elmeneküli a problémák elől. Vagy legalább valakinek szüksége lenne rám... Nem tudok csinálni semmit. Szóval marad az olvasás, blogolás, gitározás. Ami nem is megy annyira. Az osztálykirándulástól is hiába várok valamit valószínűleg. Nem fog történni semmi. Nem is létezem... KÉRLEK KÉRLEK KÉRLEK ÍRJ RÁM!!!

 Szóval...
Ha osztály akkor 8.a
Ha lakhely akkor Pest, már csak dacból is. Bár gyökereimben budai vagyok, ott is születtem. De tudjuk ki a budai picsa...
Ha előadó akkor Avril Lavigne. Ha nem Avril, akkor P!nk, ha nem P!nk akkor Ke$ha, ha nem Ke$ha akkor Taylor Swift.
Ha zene akkor könnyedebb rock.
Ha hangszer akkor gitár.
Ha író akkor Robin Cook. Ha nem Robin Cook akkor Thury Zsuzsa.
Ha film akkor Vándorló Palota. Ha nem Vándorló Palota, akkor Ottalvós Buli, ha nem Ottalvós Buli akkor Amerikai Pite.
Ha telefon akkor Samsung J700, az volt a legjobb, imádtam csak tönkrement. Ha nem J700 akkor Samsung Galaxy Mini. Ha nem Galaxy Mini akkor HTC Desire HD. A szomorú valóság pedig a Samsung M300.
Ha tantárgy akkor kémia. Ha nem kémia akkor biosz. Ha nem biosz akkor angol.
Ha legjobb barát akkor G. Ha nem G, akkor R.
Ha utálatos személy akkor K. Ha nem K akkor U.
Nagyjából ennyi lennék én.

 Most itt közlöm a legnagyobb vágyaim listáját indoklással együtt.

-Páros VIP Avril Lavigne koncertjegy. Avrilt élőben látni hihetetlen jó lenne. Természetesen G-vel mennék. Az még jobb lenne ha bemehetnék a backstage-be, és személyesen találkozhatnék vele*.*. Most rászoktam a koncert felvételek nézegetésére, és továbbra is meg vagyok győződve hogy a csaj fantasztikus.

-Elektromos gitár. Magyarázzam? Egyrészt menő. Másrészt egy csomó számhoz kellene, hogy igazibb hangzása legyen. Ja és könnyebben tudnék rajta barrét fogni. Legszívesebben egyedileg tervezném, vagy megcsináltatnám azokat, amiket még kb egy éve G-vel rajzoltunk. De megelégszem egy sima fekete, fehér betétlapossal.

-HTC Desire HD. Egyrészt mert kell egy telefon, mert ami van arról beszélni se érdemes. És ebben a HTC-ben érzelmi alap is lenne, mert R-nek ilyen van. Nála láttam, hogy ez egy nagyon nagyon nagyon jó telefon. Androidos, van rajta Youtube, Facebook, meg minden. És jól is néz ki. Szóval simán kell.

- Repülőjegy Tokióba. Ez nem kell most rögtön, ráér kb 5-6 év múlva, de el akarok jutni oda. Mert csodálatos a japán kultúra, és a japán emberek. Szóval tök érdekes lehet.

-Ösztöndíj Amerikába. Ez is ráér később, de tuti otthagynám egy évre a sulimat, ha Amerikába mehetnék. Ahogy Rebecca Black mondaná: Partyin' partyin' yeah!

- Egy fiú. Magyarázzam? Könyörgöm, 14 és fél éves vagyok! Már nem is R kell, csak valaki. Nem mondom hogy mindegy ki, de nem vagyok tök vak a többiekre. 

Amúgy semmi hír senkiről, mondhatni tök csönd van, mindenki elutazott vagy NEM BESZÉL VELEM (R). 

 Találtam YouTube-on egy zseniális lányt! https://www.youtube.com/user/eilidhbutler9 Ő az, és tök menő, nagyon jól gitározik, és a stílusa is tetszik. Ő P!nkre "szakosodott", nagyon sok számát feldolgozta. Bárcsak lenne egy ugyanilyen, csak Avril-fan. Mert egyszerűen képtelen vagyok jó gitáros feldolgozást találni Avril bármelyik számáról. Eilidh videói viszont nagyon jók. Sokat gitároztam me, és elegem van a le le föl föl le föl le föl le föl pengetésből :D. Ugyanis a két gyakorlandó számomnak, a Fuckin Perfectnek és a 4 Realnek is ez a pengetése.

Legalább gitárban sikeres vagyok, mert a többi elemében az életnek nem nagyon. Ott van például G. Nem tudom mitől félek, de valami meghatározhatatlan rossz érzésem van, hogy ha ez így folytatódik, baj lesz. És fogalmam sincs mit csináljak vele. Már szóltam neki hogy vigyázzon, de olyan buta tud lenni ha erről van szó... Kíváncsi vagyok meddig megy el... De remélem nagyon tovább nem. Ehhez kapcsolódik a következő problémám, ami mily meglepő, R. Benne bízom egyedül G-n kívül annyira hogy a félelmemet megosszam vele. Eddig szilárd elhatározásom volt hogy nem fogok könyörögni neki, majd ír ha akar, de egyszerűen muszáj volt. Megkértem hogy beszéljünk, komolyan, mert muszáj, mert nem tudom már hogy mit csináljak G-vel. De nem nagyon sokat beszélt velem, és nem segített. Napról napra érzem hogy hogy kerül egyre távolabb tőlem. Valami eltört azzal a tükörrel együtt. Ja és, fogalmam sincs mit érzek. De szükségem van rá! Most gondolkodtam egy kicsit, és rámjött az egó. Vagyis hogy mindenki buta körülöttem, és csak én vagyok intelligens és normális. Persze valószínűbb, hogy én látom rosszul, én vagyok a hülye és a többiek nem értenek engem. NEM AKAROM ELVESZÍTENI!

 Hihetetlen jó nap. Nagyon nagyon. Kirándulni voltunk, az egész suli, és métáztunk is, és G-vel hallgattuk Avrilt, és nyertünk az évfolyamon. K nem volt ott. "Beteg", de úgyis a fél sulit ellógja, a neki nem tetsző napokat, egy csomó első órát... De annyira jó volt hogy egy kicsit nyugi volt. Nagyjából. Mert most túl vagyok az R-K ügyön, E is megnyugodott R felől. De máris itt a következő ügy, ahol én vagyok a támasz. Ez most kevésbé az enyém. Ez G ügye, aki E miatt van kiakadva, aki osztályunk kanja, és jegesmacija. G kicsit megőrült vele kapcsolatban. Majd csak megoldódik. Az ofőnk nagyon aranyos volt. Most fog gyereke születni, és a kirándulási feladatlapon az egyik szereplő neve Brendon volt. Amikor erről beszéltem, az ofő megszólalt: A Brendon egy bababolt, és most voltam ott babakocsit nézni. Hihetetlen elképzelni a mi ofőnekt apaként :). 

A hazaút volt a legjobb. Mert R-rel ott maradtam beszélgetni az ő ofőjével, Mire befejeztük senki ismerős nem volt ott, szóval elindultunk ketten. Olyan volt mint régen, csak még sokkal jobb, mert tavasz volt, és jó idő, és hosszú hallgatás és feszültség után volt olyan. Nagyon vicceseket tudtam meg. Azt, hogy R anyukájának szóltak a tanárok, hogy inkább vigyázzon R-re, és ne töltsön velem sok időt. Ez így a lol kategória. Nagyon jó volt vele, és újra megölelni, és érezni az illatát :). Megnéztem a KFC-ben, amikor velem szemben ült. Elgondolkodtam. Mi különbözteti meg a szerelmet a feltétel nélküli bizalomtól, a tisztelettől, és a testi vonzódástól? Mert ezeket érzem. De nem vagyok szerelmes. Vagy csak nem akarok az lenni? Fogalmam sincs mit érzek. Csak vele akarok lenni, és olyan hihetetlen biztonságban érezni magam, mint amikor megölel. És mindent elmondani neki. Mégis csak szeretem? Bárcsak ne szeretném! És akkor egyszerűbb lenne. KÉRLEK KÉRLEK KÉRLEK bízz bennem!

 Ez ez ez egy jóóóó nap. Órákon nem történt semmi érdekes. A szünetekben sok sok sok kémia, meg a legújabb hírek G-től, a barátnőmtől. Tök jó idő volt, süt a nap, meleg van stb. A tanítás után a nagy kémia nagyon jó volt. A kilencedikesek csinálták a kísérleteket, és nagyon érdekes volt. Úgy megnyugtat a vegyszerszag, ami a kémiában van... Ettem epret, és találtam egy filmet. Érdekes film, ilyen amerikai tinifilm, csak rajzfilmben, és tiszta jókról szól. 

Rájöttem, hogy mindenkiben ott kell lennie egy kis IDC-nek. Ez I Don't Care. Vagyis hogy nem érdekel, hogy a másik mit gondol. Nem is törődök vele. Csak a saját nézeteimet nézem. Persze nem mindig, de volt már, hogy valamit nem vállaltam be, mert a másik fontosabb volt. Olyan mint az üvegezés, amikor azt mondom hogy nem, mert érzem, hogy a másiknak az adott feladat nem tetszene. De ezt meg kell szüntetni. Kemény bevállalós csaj leszek :D. 

DE most akkor MI VAN? E most mondott egy nagyon jót. Kettőnk kapcsolata valahogy egy mély kapcsolat. De nem szerelem. De vajon az én részemről mi volt? Most már könnyen mérlegelek, és ha akkor azt hittem, szeretem, akkor szerettem. Most már valószínűleg nem szeretem. Csak valami olyasmi, mint mondjuk egy tesó... Feltétel nélkül bízom benne. Mennyire jó lenne, ha tényleg ő lenne a bátyám, mint Facebookon. 

 Hát ez kész. A 14. évben megkergülünk. Vagyis én nem. A sokszögünk szépen alakul, K a két fiút tartja, E lelki beteg, én meg újra jóban vagyok R-rel. Mert ma egész nap azon paráztam hogy nehogy lenézzen, szóval hozzá se szóltam. Majd odamentem hozzá, és kiderült hogy el se olvasta a blogot. ÁÁÁÁÁÁ. Annyira elmondanám neki ezeket, amiket ide írok. De nem lehet. Közben a másik hősszerelmes fiú, E is megtalálja a maga szórakozását K-n kívül... Tudom amit tudok. Kis ribanckodás... de nem a K stílusú, hanem a totálisan testi kapcsolat időnkénti fenntartása. Ezt én nem tudom megcsinálni... Pedig megcsinálnám... Majd megkérem E-t hogy meséljen... És addig piszkálom amíg nem mesél. Úgyis megtudom hogy mi volt...

Holnap van a kémia nap az iskolában, és én is fogok kísérletezni. A tanár külön szólt hogy hagyjam majd a társamat is érvényesülni :D. Mondjuk a társam egy zombi, egyszerűen nem beszél, meg nem tudom. Megijed ha hozzászólnak. 

Most M, az osztálytársam kérdezi, hogy bejön-e G-nek. Egy: nem is tudom, hogy G mit gondol. Kettő: Ez milyen kérdés? Ez mi? 

Ma tele voltunk vicces dolgokkal. Angol órán a fiúk valamit csináltak, a tanár odajött szidni, K nagy kék szemekkel ránézett, és megszólalt: De tanárnő, egy bránert rajzolt a nyakamra! A következő kémián volt, amikor G utánozta a tanár beszédét, majd a tanár ugyanúgy megszólalt. Hatalmas röhögőgörcsöt kaptam, majd Zs, a mellettünk ülő lány is elkezdte utánozni a tanárt, aki megint ugyanúgy ránk szólt. Ez majdnem olyan, mint a cukorbetegek ondójának ízéről beszélgetve a cukorbeteg jópasi kémiatanár megkérdezte: Mi a probléma? 

  Páráppáppápá. Meg ilyenek. Meg kémia <3. Meg FF<3. Meg TÖRTÉNJEN MÁR VALAMI! Meg minden. Írjon már! vagy csak ne is lássam! De ez a kuss ez nem jó. Itt esz a penész. Nem baj, holnap végre hétfő, és akkor már tudni fogok valamit. Ja, lett egy szép penészem. Egy üvegben ott rohasztottam egy csomó mandarint, és gyönyörű penész nőtt rá. Wáááá. Még a penész szóról is R jut az eszembe. Mert penész-> retek-> R R R !!! Nem hiszem el hogy így van... De hogy is van? Mi is történt? Igazán nem tudom. Valami eltört a tükörrel együtt. Azon az éjszakán. Két kölyök biciklizik a félhomályban... Azon az estén annyi mindenem volt. És mostanra mi lett belőle? Ez. Most láttam Facebookon egy kérdést: Neked ez így jó? Ezt valószínűleg én is kérdezhetném. De az nagyon önző dolog lenne. Mert kisebb gondja is nagyobb nálam. De tudni akarom! Nem, nem fogom megkérdezni. És azt se hogy egyáltalán olvasta-e. Majd ha akar akkor ír. Jaj bárcsak bárcsak olyan lenne mint régen... Vagy bárcsak más lenne, még jobb mint régen. De én már csak ilyen vagyok, hogy erőszakos vagyok, és senkit nem tudok megtartani...

 Nem bírom a feszültséget. Most vajon olvasta? És mit szól? Azért nem ír mert most utál mert elolvasta? Vagy csak simán nem olvasta el? Természetesen R. És természetesen azt a blogot. Vajon mi lesz? G azt mondja semmi. Meg hogy ez megható. Ló***z. 

Ma egy csomó mindent kaptam. Most még hátravan a húsvét, amikor kapok egy kis pénzt nagymamámtól. Aztán a fodrász. Milyen hajam legyen? Nem tudom még. A következő cél az elektromos gitár. Jövő kedden lesz a kémia nap az iskolában. Csapadékot fogok csinálni, és majd mondom hogy Turnbull kék, és senkit nem fog érdekelni. 

Bocs, de K se érdekel. Egyszerűen elfáradtam abban, hogy mindig róla beszélek. Utálom és kész. Csak kíváncsi vagyok hogy mi lesz itt. Nem is tudom mit csinálnék vele... Hisztis tyúk. Mindig mindenkinek őt kell sajnálni. 

Minden de minden emlékeket ébreszt... A rágóillat, a 31-es busz, a Csertő park, ahol T-vel és R-rel hármasban sétáltunk, a bevásárlóközpont, ahol annyi időt töltöttünk, a boltok amikat K-val és R-rel bejártunk, ahol ketten bicikliztünk a sötétben, a pékség ahonann vigyorogva kijött... Egyszerűen minden.

 Jók és rosszak, és olyanok amiket az idő tett rosszá...

Ma találkoztam két volt osztálytársammal. Legutóbb tavaly februárban láttam őket. G továbbra is kicsi és huncut, R pedig vékony és szőke. Jófejek voltak, tök földobódtam. 

Előtte a bevásárlóközpont éttermében voltam. Ott, ahol R-rel egy csomó időt töltöttem, amikor tényleg csak ketten voltunk. Minden asztal ahol ültünk, legalább öt egy-egy emléket idézett fel. Amikor először voltunk ott ketten, még februárban, a síszünetben, amikor fizikáról jött. És a kis kerek asztal, amikor kivasaltuk a haját, és odacsusszantam az asztalhoz valaki orra előtt. A hosszú asztal a Cooky show mellett, amikor beszivatott... Az elbújós asztal, amikor biciklizni voltunk, és a harisnyanadrágját tanulmányoztam behatóan... Majdnem ugyanaz az asztal, amikor ott volt egy csomó ismerősöm, és éppen összetört engem... És az utolsó asztal, aminél együtt ültünk, 1000 perces után, amikor annyira álmos volt hogy elaludt, amikor majdnem sírt amiatt a r****c miatt, és tiszta horzsolás volt a keze... Az emlékeim, amiket ő adott, itt érzem legjobban, hogy már sosem lesz ugyanaz.

Gyűlölöm K-t, mert egy r****c, mert egyszerűen nem csinálhatja, hogy egyik szünetben E-vel fekszik a színpadon, majd utána már R-rel... És nem érdemli meg hogy ez a kettő így szeresse. Egyszerűen nem lehet. Vajon ő tud szeretni? Tudja milyen az? Nem az én dolgom megítélni, és nem is fogom, de ha engem kérdezne valaki, azt mondanám hogy nem. "Nem minhta érdekelne, de biztos együtt mentek haza. De tényleg nem érdekel!" Dehogynem. De áhhh miért kell ezt tudnom?? Miért nem tűnik el valamelyikük, vagy én? Bárcsak december 9-e lenne!

Menjen el K Facebookról! Amíg itt van addig R valószínűleg nem akar velem beszélni. Vagy nem tudom, de érzem hogy csak akkor írhatok ha K nem lesz fönn. Tehát most agyhugykövet kapok éppen. E miatt is, aki annyi butaságot hord össze! Vajon miben különbözünk? Amiket elmond, hogy ő hülye lúzer akit utálnak a fiúk... Mintha ez én lennék. De én valahogy nem tudom... Csak azt tudom elképzelni hogy máshogy állok hozzá. De én mostanában teljesen repkedek, egyszerűen nem jut eszembe semmi rossz dolog. Talán R miatt? Dehogyis. Már tegnap előtt is jó érzésem volt, meg nemtom. Talán a sok jó jegy miatt. 

Persze most itt parázok hogy biztos utál azért nem ír vissza... Meg hogy igazából a háta közepére se kíván. Meg ilyenek. UTÁLOM UTÁLOM GYŰLÖLÖM azt a r****cot!!!!!!! És minden ellenére, továbbra is, feltétel nélkül szeretem R-t! Amikor a szemembe néz, amikor érzem hogy mellette vagyok mert megölel, amikor összevissza beszél mert álmos, amikor okosakat mond egy :) kíséretében... Mindig.

Nagyon nagyon nagyon szeretem Avrilt, mert egyszerűen mindig van olyan száma ami éppen illik rám. 

Ma unalmasnak ígérkező napom volt, kis csavarral. A föcióra volt a csavarok kezdete, mert a kistanár nagyon flegma volt, és kiabált. Nem bírtam ki, ezért beszóltam neki párszor. Nem nagyon fogta meg. A tesin nem hitte el a tanárnő, hogy kiment a bokám, szóval kosaraztam. Az a para, hogy K szinte sose jár be első órára, vagy mindig késik, szóval soha nem tudom mire számítsak. Ma bejött, és kosaraztunk ugye tesin. Egy csapatban voltunk, és ANNYIRA de ANNYIRA önző, hogy nem hiszem el! Nem csak a kosárban, de ez egy jó példa volt. Ezzel R is egyetért. Ugyanis "visszajött hozzám". Már szerintem több mint egy órája beszélünk. Olyan mint régen. Legalábbis remélem. Semmi semmi semmi nem érdekel rajta kívül. Még most is szeretem, azt hiszem. De ez nem biztos hogy olyan, mint volt. Nem tudom. De még mindig feltétel nélkül bízok benne, egyedül ezt a blogot nem mutatom meg neki. Most már azon gondolkozom, hogy jó-e ha valaki tetszik most nekem. Nem tudom. És több mint valószínű, hogy félreértem a jeleket. Mert lehet valaki simán normális. Az hogy megkérdezi merre megyek, még nem jelent semmit. De akiről most beszélek, sokszor néz a szemembe. R viszont sokszor kerüli a tekintetemet. Ez vajon baj? Most Madness van!!! És felhívott most. Ez már rég nem történt meg...*.* 

Ma vasárnap van, amikor általában nem történik semmi.  Elméletileg. Mert zajos napom volt. Reggel óta valami furcsa volt itt, majd konzultáltam G-vel és E-vel. Arra jutottunk, hogy megérzés és Facebook profil alapján R és K összejöttek. Rögtön kezdtem megbolondulni, de aztán elmentem gitár órára. Hazafelé anyukám vitt kocsival. Egy pláza előtt mentünk el, és megláttam R-t és K-t. Együtt voltak, de inkább R ment K után, és nem együtt mentek. Rögtön ment az SMS G-nek és E-nek, hogy láttam őket együtt, most már biztos járnak. Ebben a hitben voltam, ahogy a másik két lány is. Szóltam E-nek, annak a fiúnak, aki nyár óta bolondul K-ért. Rögtön megbolondult, hogy ő megüti és hogy micsoda egy k***a is K. Kénytelen voltam egyet érteni, mert szerintem is. Egész este ez ment, mígnem feljött R. Ekkor meg kellett kérdeznem hogy mi van. Muszáj volt, E miatt is meg magam miatt is. És R azt mondta, hogy ő akart találkozni K-val, mert még mindig szereti. Egyrészt: EEEKKORA ÉGÉST!!! Másrészt: Könyörgöm, azt a r*****ot? Nem normális. Nem hiszem el. Eltávolodtam tőle emiatt. Emiatt? Nem igazán tudom. Ma feltettem G-nek a kérdést: Ki tetsszen nekem? Ez vajon miii?

 Kezdeném egy linkkel:

https://www.youtube.com/watch?v=tlfNQBQCQq4 - Ettől a számtól mindig kiráz a hideg, azon kívül Avril a kedvenc előadóm... Elég szemléletesen mondja el hogy érzek...

De ma valami megváltozott. Nem tudom mi, lehet hogy a tegnapi írásom miatt, de valami bátorság van bennem. Olyan mindenre képes vagyok, gyönyörű vagyok érzés. Talán amiatt, hogy most nagyon nagyon erősen kibontakozott a fiúk valódi énje. És hallottam valamit. Egy nagyon jó barátnőm, akinek kezdőbetűjét is mellőzném, elmesélte, hogy keze az osztályunk sportolójának és főkanjának nadrágjába került... Aztán ott vannak azok, amiket R csinált, erről már beszéltem részletesen, plusz Huxley Szép új világ című könyve, és így együtt a sok energiából nekem is jutott. Szembe szállok a politikámmal fiú téren, és nem igazán fognak érdekelni az érzelmek. Persze lesznek, de nem elsődlegesen, mert R ugye... Szóval hülyéskedek. Nem tudom mit akarok, de vicces. Amikor ma D, aki velem szemben ült, és az egy a közül a kb 3 fiú közül aki hagyja hogy ölelgessem, azt mondta a "Mit csináljak?" kérdésre hogy "Sz***ál f***t", akkor rögtön bementem az asztal alá... Persze nem csináltam meg, de azért kicsit piszkáltam... Elkezdtünk beszélni a melltartóról... Mondom :"Rajtam lila van!" Erre ő: "Mutasd meg!" Mondtam hogy ha megmutatja a hasát. Megmutatta :D. De végül nem mutattam semmit az órán, de megcsináltam volna, ha nem megy el. Persze ez baromság, mert én csúnya vagyok. De nem érdekel, csak növesztem az önbizalmat :).

Még keddig bírom, és ha nem lesz para, akkor írok R-nek. Kíváncsi vagyok mi lesz... Teljesen meg fogok zakkanni, de valahogy nem igazán érdekel. Csak a jelennek élek, és nem nem nem nem érdekel senkiii!!

 Most ez egy kis kitekintő az előzményekre. Egészen addig, amikor megtudtam, hogy a fiúk nem csak abban különböznek, hogy a nadrágjukban más van. Ez negyedikben történt, amikor megtetszett osztálytársam, R. Szerettem? Szerintem nem. Egy tíz-tizenegy éves gyerek nem tud szeretni. Nem is emlékszem az érzésre. Ötödikben jóban voltunk, aztán elveszítettem. Nem tudom hogy. Ekkor már előkészítőre jártam, hogy mehessek hat osztályos gimibe. Hatodik év eleje. Feltűnt LT, akinek hosszú haja volt, elkésett az első óráról, és csak sötét színű ruhákat hordott. Tetszett. Szerettem? Ekkor még nem. Az utolsó órán MSN címet cseréltünk. Kevés ideig még beszéltünk. Aztán jött SZMM, a menő fiú. Kettővel fölöttem járt, semmi esélyem nem volt... Nem is szerettem. Nem is baj. Elkezdtem LT-vel MSNezni. A 13. szülinapom nyarán, éjszakákon át beszéltünk... És ekkor már szerettem. Ő azt mondta ő is engem. Kimondta, így: Szeretlek. Elkezdődött a suli, és már nyár végén egyre többet beszéltem F-ről, akivel együtt jártunk előkészítőre, és feltűnt a gyönyörű kölyökképe... Augusztusban töltöttem be a 13-at, ahogy akkori legjobb barátnőm, U is. Egy "bulit" rendeztünk. Ott volt többek között az a régi R is. És LT is. Nagyon nagyon nagyon vártam hogy találkozzak vele. És jó is volt vele. A többiek egy időre felszívódtak, és ketten mentünk a metróhoz. Este volt, az állomáson neonfények világítottak. Nagy szürke oszlopok vannak ott, és úgy rémlik nem volt ott senki. Álltam vele szemben, és fölfelé néztem, mert akkor is 162 centi voltam csak, ő meg legalább 170. Néztem föl rá, volt köztünk vagy fél méter. Ha akkor közelebb megyek... Ha megölelem... Ha akkor még igazán szeretett, és közeledek hozzá, talán jobb lenne most. De nem. Kicsi voltam még akkor... És elköszöntem. Soha többé nem láttam. Még egy ideig beszéltünk MSNen, de egyre jobban F járt a fejemben. És végül beleszerettem. Kicsit ismertem is, és tudtam a hibáit. Kialakult köztünk valamiféle viszony, amit nem tudok minek nevezni. De elrontottam. Az egész hetedikes évem elment rá, de túl sokat piszkáltam. És összevesztünk. Most vagyunk újra beszélő viszonyban. Egész nyáron keresetem valamit, de nem találtam. Nem viselt meg az összeveszésünk, és ennek a tanéven az elején még szerettem is. De aztán simán elmúlt. És jött R. Decemberben. Nem szerettem bele rögtön, aztán kellett kis idő, hogy ne csak belülről szeressem, hanem úgy ahogy van, pattanásosan, gagyi szemüveggel, furcsa pólókkal. A többit már leírtam. Jutott vele három és fél boldog hónap, és most vele is csak beszélő viszonyban vagyok. Mert őt is sokat piszkáltam. MIKOR NÖVÖK FEL VÉGRE? A többiek azt mondják, hogy még ki fogunk békülni... Tekintsünk optimistán a jövőbe!

 Zajlanak az események, a világban és bennem is... A világ a suli. Most új botrány egy pletykablog, ami a 7.-8. évfolyam életét kíséri figyelemmel. Ilyen kettő is van. Az egyiknek tudom a szerzőjét, de nem írom le... De ő mondta, hogy az a **** K megint kavart, az mondta pár embernek, hogy ő a blogger. Most menni fog az alázás, közreműködésemmel^^. Nem baj, csak R nehogy belekeveredjen... Ő olyan furcsa. Beszél velem, de valami megszakadt köztünk. Nagyon félek, hogy sosem lesz olyan mint régen... 

És most az ami bennem van: Olvastam sok sok könyvet... Mindenfélét. Krimit, orvososat, utópiát, gyerekkönyvet, és nóném szerzők lányregényeit. Ezek 12-18 éves lányokról szólnak, és valamilyen ELSŐ dologról... Ezek a lányok és az első csókjuk... Vagy khm más alkalmuk... Azzal akit igazán szeretnek... Akár így akár úgy... B***hatom... Legalábbis egy időre... És R-é is valahogy így volt. A 14 éves koromtól elmaradott vagyok... Legalább R-rel beszélő viszonyban vagyok... A hülye tükre miatt. Ja és nem, véletlenül sem azért vettem fel rövid szoknyát ma, mert ezzel a szexista állattal akartam beszélni. De a beszélés nem nagyon sikerült, egyszerűen nem kaptam levegőt. Mintha ez olyan nagy dolog lenne. Már beszéltünk az általa végzett ciklikus mozgásokról (remélem érthető), és most meg egy ilyen szimpla dologról nem tudok vele beszélni...

Hihetetlen... Vissza akarom kapni R-t! Az igazit, akinek meghúztam a haját, akivel az első pillanatban értettük egymást... Aki elviselte a gúnyolódásomat... Nem ezt a mostanit! Ez hűvös, poén nélküli... Vagy ez az igazi, csak én láttam bele sok mindent? Mindensetre nekem hiányzik... Rossz hogy a gyönyörű kezét és a cuki száját más lányokon "tartja"... Én sosem voltam lány neki, csak személy... Hiányozni fognak meghitt beszélgetéseink, ha már voltak ilyenek...  Ma összefutottam K-val. Beteg, ezért meglepődtem... Ott volt, és egyszerűen irritált, a szaga, a lénye, a kínosan összeválogatott színben stimmelő öltözéke, és TUDOM, hogy ő tehet mindenről. Ő vette el R-t tőlünk. Minden normális fiút elrontanak a ribancok? Remélem, nem. És R meggyógyul. A pszichológusom megdicsért, mert E nehéz időn ment át. Persze nem ezért. De azt mondta, hogy jól kezeltem a helyzetet. Lehet, hogy a vírusok után az emberek lelke is érdekel? De akkor már túl okos lennék :D. 

Szóval R, I just wanted you to know... <3

 Micsoda mondatok! "Örökké szeretni foglak!" "Senki nem szeretett téged még így!" "Rám mindig számíthatsz!" De ugyanilyenek a "Soha többé nem beszélek veled!" "Engem többé nem látsz!" Mi igaz ezekből? Ezek az én kimondatlan mondataim. Soha nem tudta az akinek szánom, hogy ezt akarom mondani. Szerintem ezek túl nagy szavak. Bár most nagyon szívesen azt mondanám R-nek, hogy SOHA TÖBBÉ NEM LÁTSZ! Mert megbántott. De most megnézheti, mert én ugyan nem fogok odamenni hozzá. Csak a kérdés: kit büntetek ezzel? 

Most üzenet neki: Köszönöm hogy felnőhettem melletted. Köszönöm a bizalmat. Köszönöm az emlékeket, a jókat sosem feledem. Te vagy az első az ismerőslistámon, és ha leütöm az R betűt, akkor is te jössz ki. Én ezt nem akartam, de megváltoztál. K változtatott meg. Hiányozni fog a régi éned, és talán jobb is hogy az újhoz nem kerülök közel. Nekem is fájt, szóval ez így jó. Szerettelek. Még most is, de ezen akarok változtatni.

DEHOGY AKAROK!!! HIÁNYOZNI FOGSZ!!! AZ OKOSSÁGOD, AZ ILLATOD, MINDEN!!!! KÉRLEK NE LEGYEN EZ ÍGY!!! NEKEM IS KELLETT VOLNA A TE ELSŐD, DE EZ MÁR SOSE LESZ ÍGY!!!

 Ekkora feszültséget nem lehet elviselni! Képtelenség! Hát még a többiek, akik nyakig (szájig) benne vannak... Ez így rossz volt, de a humorom még ilyenkor se hagy el... R meg fog halni lelkileg, és K ölte meg. Persze R is hibás valamennyire, de ezt nem csinálhatják vele! Senki, még az se akit ennyire szeret. Sőt, ő pláne nem, mert R mindenre képes érte. Mindent eldob, csak egy lány miatt. És K elég tetű, jól kihasználja. És R ezt megunta. Ezért egy másik lánnyal csókolózott... Nem normális... És tudja, tudja hogy szeretem, mégis az orrom előtt csinálja... Tudom hogy nem csak erre vagyok jó, mert bízik bennem. De ilyenkor olyan rossz! És nincs ugye pofám magamról beszélni vele... Pedig ő biztos megértene, ha akárki másról volna szó... De így, hogy ő a lényeg, így nem. És így én kicsit "le vagyok sz@rva". És ha R meghal lelkileg, akkor azt sosem bocsájtom meg K-nak. Az a szegény másik lány, E már így is rosszul van, vagdossa magát. Remélem nem csinál semmi őrültséget éjszaka. Nem szeretem a sötét termeket, mert én belebolondulok R-be, ő meg bármelyik lányba, aki elérhető...

 Most körülbelül normális az életem, vagyis nincs semmi különlegesen jó vagy rossz. Csak a szokásos tanáros, szülős, fiús hisztik.

Kezdem a tanárossal. Ez nem biztos hogy hiszti, mert lett egy iszonyat jó jegyzetem Csehországról. Merthogy közöltem a tanárral hogy lesz*rom az óráját, és inkább kémia cuccot hozok szakkörre, nem házifüzetet órára. Erre kiakadt, hogy ő nem tanítja meg, és tanuljuk meg a könyvből. Gyönyörű jegyzetem lett.

A fiús hiszti kb ugyanolyan mint tegnap, féltékeny vagyok, mert R K-t szereti. Az nem érdekel hogy Sz is nyomul, mert R utálja. De ez más. Benn voltunk a suliban, és én leszaladtam a kabátomért. Mire visszamentem volna, R már ölelte K-t. Azt mondták hogy csak beszélgettek. Nem kérdeztem rá... De fáj iszonyatosan fáj!