Jók és rosszak, és olyanok amiket az idő tett rosszá...
Ma találkoztam két volt osztálytársammal. Legutóbb tavaly februárban láttam őket. G továbbra is kicsi és huncut, R pedig vékony és szőke. Jófejek voltak, tök földobódtam.
Előtte a bevásárlóközpont éttermében voltam. Ott, ahol R-rel egy csomó időt töltöttem, amikor tényleg csak ketten voltunk. Minden asztal ahol ültünk, legalább öt egy-egy emléket idézett fel. Amikor először voltunk ott ketten, még februárban, a síszünetben, amikor fizikáról jött. És a kis kerek asztal, amikor kivasaltuk a haját, és odacsusszantam az asztalhoz valaki orra előtt. A hosszú asztal a Cooky show mellett, amikor beszivatott... Az elbújós asztal, amikor biciklizni voltunk, és a harisnyanadrágját tanulmányoztam behatóan... Majdnem ugyanaz az asztal, amikor ott volt egy csomó ismerősöm, és éppen összetört engem... És az utolsó asztal, aminél együtt ültünk, 1000 perces után, amikor annyira álmos volt hogy elaludt, amikor majdnem sírt amiatt a r****c miatt, és tiszta horzsolás volt a keze... Az emlékeim, amiket ő adott, itt érzem legjobban, hogy már sosem lesz ugyanaz.
Gyűlölöm K-t, mert egy r****c, mert egyszerűen nem csinálhatja, hogy egyik szünetben E-vel fekszik a színpadon, majd utána már R-rel... És nem érdemli meg hogy ez a kettő így szeresse. Egyszerűen nem lehet. Vajon ő tud szeretni? Tudja milyen az? Nem az én dolgom megítélni, és nem is fogom, de ha engem kérdezne valaki, azt mondanám hogy nem. "Nem minhta érdekelne, de biztos együtt mentek haza. De tényleg nem érdekel!" Dehogynem. De áhhh miért kell ezt tudnom?? Miért nem tűnik el valamelyikük, vagy én? Bárcsak december 9-e lenne!
