Életem szánalmasan be van korlátozva. Minden csak a képességeken múlik, hogy mi ér el valaki. Nekem nincsenek túl különleges képességeim. Intelligenciával önmagában nem megy az ember semmire, kell hozzá valami plusz, amiben az intelligencia kiteljesedhet. Így 15 évesen nem lehet akkora tárgyi tudásom, hogy bármihez kezdhessek az eszemmel. Úgyhogy itt maradtam. Miért nem lehetek inkább jó sportoló, zenész, rajzoló, akármi? A korlátaimat nem érdemes feszegetni, ígyhát maradok ahogy vagyok, vagyis sehogy. És várom AZT a fiút, aki legyen bár buddhamosolyú kócos ázsiai, ijesztően szőkekékszemű svéd, vagy a hosszú lábú sötét hajú világos szemű kócos... Akikből kettőt ismerek is. Legalábbis ilyen karaktert. És felteszem a kérdést: nem a konkrét ilyen személyt "várom"? Röhejes. Néha magam is meglepődöm hogy milyen hülye vagyok... :D
Igen, elég sokszor meglepődöm hogy hogy lehetek ilyen hülye. Például márciusra gondolva... Mert valljuk be elég hülye voltam. De most már túl vagyok rajta, nem vagyok többé őrült, és átértékelem a személyeket. R az, akivel már nincs mondanivalónk egymás számára. És mégis néha beszélhetünk, mert egyikünknek sem okoz semmit. Olyan mint bárki más. K pedig igazából teljesen normális. Elég hülye voltam hogy utálkoztam vele, hiszen ugyanolyan mint bárki más. Remélem még újra jóban lehetünk a következő tanévben.
Most még külföld... Kitaláltam, hogy regisztrálok egy nemzetközi közösségi oldalra, hogy gyakoroljam az angolt. Az oldal neve InterPals. És jóarcok az emberkék ott. Mostanában egy pakisztáni fiúval beszélek, és hát hmm... igazán jófej. És igen, elképzelhető hogy buta vagyok. És igen, szerelmes vagyok, de csak az érzésbe :D
