Micsoda mondatok! "Örökké szeretni foglak!" "Senki nem szeretett téged még így!" "Rám mindig számíthatsz!" De ugyanilyenek a "Soha többé nem beszélek veled!" "Engem többé nem látsz!" Mi igaz ezekből? Ezek az én kimondatlan mondataim. Soha nem tudta az akinek szánom, hogy ezt akarom mondani. Szerintem ezek túl nagy szavak. Bár most nagyon szívesen azt mondanám R-nek, hogy SOHA TÖBBÉ NEM LÁTSZ! Mert megbántott. De most megnézheti, mert én ugyan nem fogok odamenni hozzá. Csak a kérdés: kit büntetek ezzel?
Most üzenet neki: Köszönöm hogy felnőhettem melletted. Köszönöm a bizalmat. Köszönöm az emlékeket, a jókat sosem feledem. Te vagy az első az ismerőslistámon, és ha leütöm az R betűt, akkor is te jössz ki. Én ezt nem akartam, de megváltoztál. K változtatott meg. Hiányozni fog a régi éned, és talán jobb is hogy az újhoz nem kerülök közel. Nekem is fájt, szóval ez így jó. Szerettelek. Még most is, de ezen akarok változtatni.
DEHOGY AKAROK!!! HIÁNYOZNI FOGSZ!!! AZ OKOSSÁGOD, AZ ILLATOD, MINDEN!!!! KÉRLEK NE LEGYEN EZ ÍGY!!! NEKEM IS KELLETT VOLNA A TE ELSŐD, DE EZ MÁR SOSE LESZ ÍGY!!!
