Ma vasárnap van, amikor általában nem történik semmi. Elméletileg. Mert zajos napom volt. Reggel óta valami furcsa volt itt, majd konzultáltam G-vel és E-vel. Arra jutottunk, hogy megérzés és Facebook profil alapján R és K összejöttek. Rögtön kezdtem megbolondulni, de aztán…
Kezdeném egy linkkel:http://www.youtube.com/watch?v=tlfNQBQCQq4 - Ettől a számtól mindig kiráz a hideg, azon kívül Avril a kedvenc előadóm... Elég szemléletesen mondja el hogy érzek... De ma valami megváltozott. Nem tudom mi, lehet hogy a tegnapi írásom miatt, de…
Most ez egy kis kitekintő az előzményekre. Egészen addig, amikor megtudtam, hogy a fiúk nem csak abban különböznek, hogy a nadrágjukban más van. Ez negyedikben történt, amikor megtetszett osztálytársam, R. Szerettem? Szerintem nem. Egy tíz-tizenegy éves gyerek nem tud szeretni.…
Zajlanak az események, a világban és bennem is... A világ a suli. Most új botrány egy pletykablog, ami a 7.-8. évfolyam életét kíséri figyelemmel. Ilyen kettő is van. Az egyiknek tudom a szerzőjét, de nem írom le... De ő mondta, hogy az a **** K megint kavart, az mondta pár…
Hihetetlen... Vissza akarom kapni R-t! Az igazit, akinek meghúztam a haját, akivel az első pillanatban értettük egymást... Aki elviselte a gúnyolódásomat... Nem ezt a mostanit! Ez hűvös, poén nélküli... Vagy ez az igazi, csak én láttam bele sok mindent? Mindensetre nekem hiányzik...…
Micsoda mondatok! "Örökké szeretni foglak!" "Senki nem szeretett téged még így!" "Rám mindig számíthatsz!" De ugyanilyenek a "Soha többé nem beszélek veled!" "Engem többé nem látsz!" Mi igaz ezekből? Ezek az én kimondatlan…